Újabb geek játékszer érkezett: Ubiquiti RouterStation Pro. A tervek szerint a korábbi Linksys WRT54G-t és a Linksys NSLU2-t fogja váltani. A belseje nagyvonalakban: 680 MHz-es processzor, 128 mbyte ram, SD slot, 3db miniPCI, 1db USB, soros port, gigabites interfészek.
Még majd valami házat kellene neki eszkábálni, meg wifi kártyát szerezni bele (lehetőleg n-est) és utána már mehet is.
Ha lesznek tesztadatok pl. a sebességről, akkor lesz még poszt a témában.

Hogy a megboldogult nagyapámat idézzem: "Nem lennék most a Napnál fűtő". Elkezdődött a kánikula. Eddig még nagyjából meg lehetett lenni a panelban klíma nélkül. Most már nem. Az egyik kolleganőm váltig állítja, hogy 30 fok alatt nem nyár a nyár. Na de bent a lakásban? Bár eddig mindig olyan kolleganőim voltak, akik 25 fok alatt meg akartak fagyni. Mikor például mesélem télen, hogy 20-22 fok van nálam, akkor már a gondolattól dideregnek.
Mindegy, jövő nyárra már érik a klíma, csak még nem tudni, melyik lesz és mikor. Lehet, hogy multis kültéri egy beltérivel (egyelőre) és majd később még egy beltéri. Egy azonban biztos: inverteres lesz.

10 év nagy idő: kb. ennyi ideje vagyok a Pannonnál. Pontosabban Pannon GSM-mel kezdődött, Pannon lett, most meg Telenor.
Ez idő alatt adatátvitelben a következők voltak: CSD (~9.6kbit), HSCSD (~43kbit), GPRS (~50kbit), EDGE (~170kbit), HSDPA (~3.6mbit). Időközben persze a számlázás is változott: a CSD és a HSCSD az eltöltött idő, míg a többi az adat után számlázódott.
Persze nemcsak a netsebességek, de a telefonok is cserélődtek: Ericsson A1018, Siemens C35, Ericsson R320 (később R520), Nokia 6021 és jelenleg egy Nokia 6120 Classic.

Szegedi legújabb körforgalma már világítós. Amikor épp zöldre vált egy-egy irány, akkor az adott irányhoz tartozó szaggatott vonalak végeinél fehér fények is megjelennek, jelezve, hogy merre kell menni. (Csak nehogy leszálljon rá egyszer egy repcsi, mert távolról úgy néz ki este, mint egy kifutópálya. :-D)
Maga a körforgalom egyébként csak elsőre bonyolult. Ma elmentünk az oktatóval arrafele. Nekem tetszik, bár attól tartok, hogy egy-két román vagy török kamionos át fog rajta rongyolni. (A körforgalom működéséről videó is van.)

Judit gépe már jóideje 10.04-es Ubuntut futtat, de mindig elfelejtem megírni: a 9.10-hez képest van egy nagy előrelépés: a T-Mobile-os stick-hez már nem kell sudo-s usb-modeswitch-et futtatni. Megteszi ezt az Ubuntu helyettünk. Csak így tovább.

A legutóbbi budakeszi úton - odafele - az M0-án láttam egy vicces és érdekes dolgot: Wartburg, kék DT-s rendszámmal. Vajon mennyire volt diplomata verda? :-) Egyébként a rendszámok listáját a Wikipédián is megnézheted.

Judit ma mondott egy aranyosat: szakállat vagyok. :-) Végülis igaza van. Egy medve nem szakember, inkább szakállat.

Az idei 1.0-ás bodzalötty nem lett jó, úgyhogy ma csináltunk egy másik kört. Ez már finomabb lett. Az arányok: 3 liter víz, kb. 30-40 deka cukor, 1 citrom belekarikázva, kb. 3 deci citromlé meg sok-sok bodza :-) Minimum fél napig hagyod állni (néha megkavarod), majd leszűröd és üvegekbe töltöd.
Hihetetlen, hogy behűtve milyen finom tud lenni. Kitöltés előtt persze célszerű felrázni, mert a bodza leülepszik.
Megj.: a bodzát célszerű esőmentes reggelen szedni.

Ismét Budakeszi volt hétvégén. És ezzel a hétvégével át is léptem az első ezrest utazás szempontjából. (Már ha a városi kerékpározásokat nem számítom.)
Egyébként rájöttem, mi hiányzik kicsit nekem Szegedről: a hegyek. Budakeszin viszont mindez megvan. (Meg voltunk Pilisvörösváron is Kriszéknél - már épp itt volt az ideje.)
Ahogy kezdenek kizöldülni mindenfele a dolgok, egyre szebb a táj. Pláne most, hogy volt egy kis zuhé is. Ilyen valószínűtlen színe az égboltnak ritkán van.

Valahol Kecskemét környékétől már "Telenor HU"-t ír a telefon. Ja és az is kiderült, hogy 120-as tempó mellett is egész szépen megy a 3G. Na persze úgy, hogy nem én vezettem. :-)

Rég programoztam már OpenGL-t. Ez abból is kiderült, hogy 30 percet szívtam azzal, hogy nem úgy nézett ki a kimenet, ahogy kellett volna.
Aztán a fejemhez csapva megállapítottam: talán nem ortografikus, hanem perspektívikus vetítést kellene kérni.

Ma elvileg a Pannon átalakult Telenorrá. A telefonom reboot után még mindig Pannont ír ki.

Az ágy összerakása végre megtörtént. Nem volt épp sok meló vele, de a csavarokat fogadó fém cuccokat nagyon pontosan kellett szögbe állítani. Ja és ha nem lett volna gumikalapácsom, akkor lénygesen nehezebb és/vagy lassabb lett volna az összerakás.

Hogy mik vannak: zenélő Tesla-tekercsek.

Valami hihetetlen vihar volt ma. Villámok itt, villámok ott, jégeső. Tisztára armageddon. Hogy teljes legyen a napom: az irodaépületben a három fázisból egy vagy kettő elpukkant, úgyhogy csak az én gépem és a szerverszoba ment. Az irodai és a folyosóvilágítás se. Úgy döntöttem tehát, hogy nem kockáztatom meg, hogy egy munkafolyamat közepén legyen áramszünet, meg egyébként is már csak kb. fél óra volt a munkából.

Öregszek. 10 éve még én ballagtam gimnáziumból. Most az unokatesóm.
Persze amilyen kicsi a világ, találkoztam Szabolccsal is. Az ő barátnőjének valami távoli ismerőse ballagott.
Na de amiért valójában írok: hihetetlen, milyen viseletek vannak. Tudom, bezzeg az én időmben... De az szerintetek normális, hogy egy srác fülcimpájában egy ilyen 2-3 centi átmérő csődarab van? Meg punk frizura, meg ilyesmi?

Az egyszerű dolgok szoktak a legjobbak lenni. A mai kaja például csirkemellbe tekert alma volt. (Az egész fedő alatt átpárolva.)

Noha mindig is támogattam szavazást, mégse mentem el a második fordulóra. Az ok nagyon egyszerű: egyik versenyben maradt párt se volt szimpatikus (kellene egy olyan is: egyikre se). De a legfőbb ok: túl szép volt ahhoz a nap, hogy a szavazással elcsesszem.

Már régóta tervezgettem az ágyvásárlást, de amíg az ember szingli addig ez nem annyira égető probléma. Viszont ha már ketten kell megosztozni egy maximum egy méter széles ágyon, az már hosszabb távon nem akkora buli.
Úgyhogy új ágy kell. Tanulva a már néhány esetből amely megtörtént velem vagy a barátaimmal: a középkategóriát lőttük be. Az ágykeret és az ágyrács fenyő, a matrac meg ilyen többrétegű csoda. (Viszont kellemesen kemény.) Összeget nem írok ide, de tényleg nem volt veszett összeg, pláne, ha legalább 10-20 évig tudja az ember használni.
Én első körben a 140 centit szerettem volna megcélozni, de Judit rábeszélt az 160-ra és magasabb kivitelben. Ennek aztán az lett a folyománya, hogy nem fért be a kicsikocsiba. (Sebaj, a bolti Ford Transit megoldotta.)
Két-három hét és összerakom, mert panelban az ilyen legózás mindig a Sokoban-t idézi.

Critical Mass (vagy Radical Mass) idén is volt. Rendőrségi felvezetés persze most se volt. (Nem kértük.) Ettől függetlenül a rend éber őreinek feltűnt a rengeteg bicajos és ennek megfelelően egy-két alkalommal be is avatkoztak. Én Judittal vágtam neki a tizenpár kilométeres távnak. Ja és benne vagyunk a Délmagyarban. (Készült néhány közös kép.)